A KOLTHAY CSALÁD ÉS A HAHÓT-BUZÁD NEMZETSÉG KAPCSOLATAI A 14. SZÁZADBANA

 

     Vas megyei származású Kolthay család korai történetének egyes elemei alapján felmerül a gyanú, hogy - a házassági kapcsolaton kívül - a család és a német eredetű dunántúli Hahót-Buzád nemzetség között szorosabb kötelék is lehetett. A bánokat és nádort is adó előkelő nemzetségből származott Zala megye egyik legjelentősebb arisztokrata családja, az alsólindvai Bánffy család is. 

     A Kolthay család és a Hahót nemzetség családi kapcsolatára utal, hogy 1342. július 25-én Hahóti Miklós, Csák tárnokmester unokája - nem lévén fiúgyermeke - átíratta a zalai konventnél a Zala megyei Hahótsziget és a Somogy megyei Örs nevű birtokokról szóló osztálylevelet leánya Klára részére. Ezt követően 1364. október 18-án Klára ezt az osztálylevelet elzálogosította férjének, Koltha-i Jánosnak és annak testvérének Györgynek. Ezt az elzálogosítást - mivel férjéről volt szó - nyugodtan tekinthetjük végleges elidegenítésnek is, azaz a nemzetségi vagyonból való kivonásnak, hiszen a birtok így is, úgy is a Kolthay leszármazottaké marad. Ha elfogadjuk Karácsonyi állítását, hogy a nemzetségi birtokokat mindaddig nem lehetett elidegeníteni, míg volt a nemzetségnek férfiörököse, akkor a fenti Koltha-i Jánosnak a házassági kapcsolaton kívül valamilyen más, talán vérségi kapcsolata is lehetett a Hahót nemzetséggel. Hogy az adott korban mennyire tiszteletben tartották az öröklött, nemzetségi tulajdont, azt kiválóan mutatja az az eset, mely éppen a Hahót nemzetség egyik tagjával kapcsolatos: 1327-ben Drugeth Fülöp nádor visszaadta a Duna mellett fekvő Fejér megyei Hahótsziget (Haholdeudzigethe) nevű birtokot - mely nem tévesztendő össze a Zala megyei Hahótszigettel - Hahót nembeli Miklós mester zalai ispánnak, mert az Miklós öröklött birtoka volt. Mindezt annak ellenére tette, hogy a birtokot örökjogon kapta Károly Róberttől. Fülöp nádor e gesztusát még keresztapai kapcsolatukkal is indokolta, de ez - hasonlóan a „rokoni szeretetből„ formulához - más, alaposabb motivációkat rejthet. Úgy látszik, hogy a keresztapai kapcsolat már nem volt elegendő, hogy a szomszédos, - vélhetően szintén volt Hahóti Miklós birtok - Besenyőt is visszaadja. 

      Visszatérve Hahóti Klárához, a jelek szerint a nemzetség többi tagja nem emelt kifogást a fiúsítás ellen . Nem úgy, mint a nemzetség egy másik ágából származó leány, Anna esetében történt, akit a király 1377-ben fiúsított - Karácsonyi szavaival élve - „a Hahót nembeliek minden erőlködése daczára." Klára esetében viszont egyáltalán nem ellenezték az eljárást, mert egy évvel az osztálylevél elzálogosítása után, 1365-ben a Hahót nemzetség tagjai újabb birtokrészeket adtak ki Klárának a Zala megyei Hahóton, Buzádszigeten (a későbbi Sárkánysziget) és más helyeken. Ezek szerint a nemzetségtagok a birtokrészek elidegenítését is tudomásul vették, hiszen tisztában voltak vele, hogy ezek az újabb birtokok is Koltha-i János, illetve a Koltay család kezére jutnak. Ez lett a sorsa az ősi Hahót birtoknak, Bélának is, amelyet még Csáktornya alapítója, Csák tárnokmester vett 1254-ben, és ahol a tárnokmester testvére Miklós horvát bán és másik testvére, Lancelot is birtokos volt: 1378-ban Koltha-i János átíratta Béla király 1254. április 15-én kelt oklevelét, melyben Péter fia Joan és társai zalai várjobbágyok eladják a Dráva és a Mura között lévő birtokukat Buzád ispán fiának, Csák tárnokmesternek. Ez az oklevél-átíratás azt valószínűsíti, hogy Béla birtokkal ekkor már Koltha-i János rendelkezett, pedig a hajdani birtokosoknak ekkor még éltek leszármazottai: pl. Csák tárnokmester utódai a Csányi család vagy Csák mester testvérének, Lancelotnak a leszármazottai a Söjtöri és a Falkosi család. Elképzelhető-e, hogy a kiterjedt, befolyásos és tekintélyes nemzetség tétlenül nézze ősi birtokainak az idegen kézre kerülését? Különösen akkor, amikor más nemzetségek foggal-körömmel harcoltak a nemzetségi birtokok nemzetségen belül tartásáért, amint azt éppen Koltha-i János testvére, György esetében láthatuk, aki vélhetően azonos azzal a Kolta-i János fia Györggyel, aki a jóval szerényebb Gyüre nemzetségből származó feleségét, Petróci Anglist fiúsíttatta nagy küzdelmek árán: az eljárás 1370-ben kezdődött, de még évtizedek múlva, 1392-ben is pereskednie kellett a nemzetség távolabbi ágából származó Gyüre nembeli rokonokkal. Emlékezzünk, hogy a Hahót nemzetség tagjai nem kifogásolták Hahóti Klára Koltha-i György számára való birtok-elzálogosítását sem! Az hogy a Hahót nembeliek ilyen könnyen tudomásul vették, sőt még elő is segítették ezeknek a nemzetségi birtokoknak az elidegenítését, nem jelenthet mást, mint hogy Koltha-i Jánost és testvérét Györgyöt maguk közül valónak tekintették!

      Ha a fentiek alapján feltételezzük, hogy a Kolthai család és a Hahót nemzetség között vérségi kapcsolat lehetett, akkor más párhuzamokat is kell keresnünk. Ilyen lehet a keresztnevek használata is. Tudjuk, hogy egyes ritkább nevek és meghatározott névcsoportok jellemezhetik az illető nemzetséget, illetve családot. Ennek segítségével a bizonytalan eredetű családtagok is besorolhatók az illető család genealógiájába, ha egyéb kizáró okot nem találunk. A Kolthai család és a Hahót-Buzád nemzetség esetében találunk olyan névhasználati párhuzamot, mely alátámaszthatja a közös eredetről szóló feltételezésünket. A meglehetősen ritka Lancelot név ugyanúgy előfordul a Koltay család és a Hahót nemzetség 13. századi genealógiájában. Kurcz Ágnes 1201. és 1300. között mindössze három ilyen keresztnevet talált, közülük az egyik Hahót nembeli Lancelot 1256-ból, míg a másik Koltha-i Lancelot (Lanchret de Koltha) 1291-ből. Kurcz Ágnes szerint a Lancelot és Trisztán keresztnevek a német kultúrájú Hahót nemzetségnél voltak szokásban. Ne feledjük, hogy a Koltayakkal rokon Szecsődy családban találkozunk 1288-ban a Trisztán keresztnévvel is!  A Koltay család korai történetében előforduló keresztnevek sem mondanak ellent a teóriánknak, amennyiben ezek mind a nyugati kereszténységből vett egyházi eredetű nevek. De figyelembe kell vennünk a német származást is, melyet a Koltayak esetében a rendre felbukkanó tipikus német keresztnevek bizonyítanak: 1299-ben Günter (Gunchel) , 1334-ben Szigfrid (Sebreth) , és 1429-ben Ulrik (Ulricus). Más névhasználati-származási párhuzamot is találunk a Hahóti és a Koltai család között: a Koltay család egyik ága, a Mileki család 1431-ben Mileki aliter Németh néven is előfordul. Ugyanekkor, 1465-ben pedig arról olvashatunk egy szerződésben, hogy Hahóti Miklós, söjtöri birtokost egyszer Hahótinak, másszor Németnek írják. Kosáry Domokos szerint itt „a türingiai lovag famíliájának az itt élő magyarok körében honos „vezetéknevéről" van szó" 

      A másik - a közös eredetet valószínűsítő - párhuzamot sok esetben a címerhasználatban fedezhetjük fel. Az első pillantásra semmi közöset nem találunk a Hahót nemzetség bölényfejes-keresztes címere és a Koltayak ismert bárányos címerképe között. Ha azonban összehasonlítjuk a Koltay címer sisakdíszén ábrázolt fekvő holdsarló két ága között elhelyezkedő csillagot a Hahót címer egyik változatával, nevezetesen Hahóti Miklós fia Miklós zalai ispán címerével, melyben a bölényszarvak között kereszt helyett egy ötágú csillag látható , akkor már feltűnik némi hasonlatosság a Hahót nemzetség eme címere és a Koltayak sisakdíszként alkalmazott motívuma között. Emlékezzünk, hogy Fejérpataky szerint is nemzetségi eredetre utalhat a sisakdísz hangsúlyos ábrázolása. Továbbmenve a sisakdísz elemzésében, Csoma József szerint a hahót nemzetség használt olyan címert is, melyben a sisakdísz csak a bölényszarv volt a koponyacsonttal és a fülekkel. Ez az ábrázolás látható a Képes Krónika Buzád címerében is. Ebből a szemszögből nézve egyáltalán nem lehetetlen, hogy Koltha-i Dénes 1431-es címerének sisakdísze ennek az ábrázolásnak az emlékét eleveníti fel .

      Ha Koltayak őseit valóban leszármazási kötelék fűzte a Hahót-Buzád nemzetséghez, akkor óhatatlanul felmerül a kérdés, hogy miért nem említtetnek a családtagok Hahót nembelinek? Ennek több oka is lehet, például az adatszegénység. A Koltay ősökről a 13. századi oklevelek mindössze négy alkalommal emlékeznek meg, ezek közül is csak egy esik a század első felére. Ez egyben a család vagy nemzetség ág viszonylagos jelentéktelenségét is mutatja. Koltha-i János köznemesi állapotát jelzi, hogy 50 nemesnek kellett tanúsítania az ártatlanságát, amikor a Szalók nembeli Kuthusi Cseh János meggyanúsított azzal, hogy 1365-ben az esztergomi érsek kocsisának a visegrádi házából ellopta az ő Hahótszigetre és Örsre (Haholth Zygeth et Werus) vonatkozó birtokleveleit és más ingóságait, amiért Cseh János az országbíró előtt vádat is emelt ellene. Erre Kolthai János 1366. február 26-án a vasvári káptalan előtt ötven nemes társával együtt letette az esküt, hogy a lopásban nem volt része. A másik lényeges ok pedig az lehet, hogy a Koltayak esetében szokatlanul korán megkülönböztető jellegű vezetéknévvé vált a de Koltha birtoknév, 1288-tól következetesen e néven szerepelnek az oklevelekben, és csak egy olyan dokumentumot ismerünk a 13. századból, melyben birtoknév nélkül szerepelnek a családtagok. Már pedig nem vitatható a de genere kifejezés megkülönböztető, vezetéknév funkciója sem. Megfigyelhető, hogy a családnevek térhódításával párhuzamosan egyre ritkul a nemzetségnévvel való jelölés. További oka lehet a nemzetségre való utalás hiányának az is, hogy a család tagjai nem töltöttek be jelentősebb hivatalokat, melyek presztízse megkövetelte volna a nemzetségi származásra való utalást. De persze a nemzetségi származásnak nem előfeltétele a de genere használata vagy a származásra való egyéb utalás, ugyanis sok esetben csak a genealógiai-és birtokviszonyok alapján soroltatnak egyes családok bizonyos nemzetségekbe.

A Hahót nemzetség bölényfejes címere

 

Hahóti Miklós címerének rekonstrukciója

 

A Kolthay címer sisakdísze (1431)

 

Hahold lovag a Képes Krónikában

 

Források és jegyzetek

 

Karácsonyi János: A magyar nemzetségek a IV. század közepéig Bp. 1900. 567.

Wertner Mór: A Buzád-Hahót nemzetség. Turul 1898. 1. sz. 23.

Anjou-kori oklevéltár.XI. (szerk. Almási Tibor) Bp.-Szeged. 1996. 18. reg.

1364. szeptember 18. előtt. (Holub József Turul 1927. 2. sz. 84. )

MOL. DL. 91846. Karácsonyi J. i. m. 569.

Turul 1900. 3. sz.143-147. 

MOL. DL: 1000252.

Az Árpád-házi királyok okleveleinek kritikai jegyzéke. (Borsa Iván - Szentpétery Imre) II.k.4.füzet.1290-1301. Bp.1987. 3787. reg.

Kurcz Ágnes: Lovagi kultúra Magyarországon a 13-14.században Bp.1988. 248.

A Koltay és a Szecsődy család rokoni kapcsolataira utaló oklevél: MOL. DL 100458.

Urkundenbuch des Burgenlandes und den angrenzenden Gebiete der Komitate Wieselburg, Ödenburg und Eisenburg. I-IV. Graz-Wien-Köln1955-1985.(szerk.Hans Wagner - Irmtraut Lindek-Pozza) I. 255, 303.

Petro filio Sebreth de Koltha. Wagner H.-Lindek-Pozza i. m. IV. 281. reg.

Benedek fia Ulrik királyi ember MOL.DL.61427. Egy másik Ulrik: 1421-ben György fia Ulrik királyi ember. Zsigmondkori Oklevéltár VIII. (Borsa Iván-C.Tóth Norbert) 582. 755. reg.

A két család közös eredetét bizonyítja az az 1353-ban kelt osztálylevél, melyben a Koltai és a Mileki család tagjai megosztoznak mileki (Vas megye) birtokaikon. ( MOL.mikrofilmtár,49.D.Fasc.3.No.1.)

A mai Vasszécsény határában fekvő hajdani település első ismert birtokosai 1233-ban (Kolta-i) Egyed, Márton és Marcell voltak. (Wagner H.-Lindek-Pozza I. i. m. III. 201. a. Reg.)

Csánki Dezső: Magyarország történeti földrajza a Hunyadiak korában. I-III. Bp. 1890-1913. III. 841

Száz magyar falu könyvesháza (Kosáry Domokos) Bp. 2000-2002. Söjtör. 

Turul, 1898. 3. sz. 97. Illésy János: A Kolthay család czímereslevele 1431-ből. 

Fejérpataky László: Magyar czímeres emlékek. II. I.füzet, Bp. 1901. 41 Csoma József: Magyar nemzetségi czímerek. In Karácsonyi J. i. m. 1198. p.

 Képes Krónika 27. fejezet

 Hazai oklevéltár 1234-1536. (Nagy Imre - Deák Farkas - Nagy Gyula) Bp. 1879. 295.reg.

Kolta-i Lőrinc németszecsődi fogott bíró 1288-ban. (Wagner H.-Lindek-Pozza i. m. . I. 303. reg.) Wagner H.-Lindek-Pozza I. i. m. III. 201. a. Reg. Az 1233-ban szereplőknek csak a leszármazottai neveztettek a „de Koltha" birtoknévvel.

Oldal: A Kolthay család és a Hahót nemzetség kapcsolat
Genealógia Kolthay - © 2008 - 2024 - genealogiakolthay.hupont.hu

A HuPont.hu ingyen adja a tárhelyet, és minden szolgáltatása a jövőben is ingyen ...

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat